Gyakran tűnődöm, hogy mennyit változott a világ.  Amikor még kislány voltam, nem volt puccos számítógép, a húgommal estig kint játszottunk az udvaron a mamánál. Tv nézés is csak este felé volt, megnéztük a Tv macit. Nem volt Unios szabványú játszótér, és mégis tudtunk csúszdázni, hintázni, mászókázni. Ha akartunk a kert végében fára másztunk, élveztünk a kint eltöltött időt. Használtuk a fantáziánkat és néha elég volt egy fadarab egy szuper játékhoz.  Most úgy érzem,mintha a gyerekek nem érintkeznének annyit a természettel, nem futkároznak szabadon. Úgy érzem elrontjuk őket a boltban kapható szuper ketyerékkel. Nem merülnek el a fantáziájukban, nem találnak ki dolgokat. Régen a mamámmal együtt sütöttünk- főztünk (milyen jó is volt az) a mostani nagyik dolgoznak, és nem igazán értenek a főzéshez, illetve nincs idejük rá.  Minden olyan kapkodós-sietős.  Szerintem a legjobb ízű az a sütemény amit együtt készítünk el.  Talán a legfontosabb, hogy hasznos időt töltsük el egymással.  Ne csak úgy legyünk egymás mellett. 

Most jött el az idő, hogy leírjak néhány fontos dolgot az életemből, ami idáig történt velem, csak egy pár fontos mozzanat.

Idén leszek 31 éves és már elváltam egyszer.  Méghozzá 2004-ben . Egyedül maradtam két kisgyerekkel, a fiam akkor volt kettő a lánykám négy éves. Az egészből végül is az volt a legszomorúbb, hogy a drágalátos volt férjem a még drágalátosabb barátnémal lépett le.  Szóval, az élet éppen az idő tájt teljes súlyával nyomott.  Teljesen depressziós lettem, hirtelen úgy éreztem nincs kiút. Fiamat magánóvodába írattam, mert ugye két évesen még nem szobatisztán állami óvoda szóba se jöhetett.  Ezt a döntés nem bántam meg az ovi nagyon jó volt. Én meg visszamentem dolgozni, munkaterápia nagyon jót tett.  Szépen lassan kezdtem magam összeszedni, már egyáltalán nem bántam, hogy leléptek . Megérdemelték egymást!  A fájdalom érzett, és a sebzettség érzése lassan felszívódott, már nem motoszkált a fejemben a kérdés szüntelenül….miért én?....miét pont én? Ami megtörtént az megtörtént mindennek van oka. Ebből a helyzetből is csak tanulni lehetett.

Két év múlva mikor úgy éreztem nyitott vagyok ismét a világra, akkor ismertem meg a mostani páromat.  Neki is nagyon nehéz lehetett, hiszen nem csak engem kapott, hanem a hozzám tartozó két kis csomagot. Persze nem egyből költöztünk össze, kellett hozzá két év.  Úgy érzem, most minden sínen van. Jön a baba, gyerekek örülnek a kistesónak, köztünk is minden rendben van.  Bár nem tudhatom, mit hoz az idő szele, milyen akadályokat gördít elém. Ha már egyszer túlélő voltam, úgy túlélek minden akadályt ami elém kerül.

Nem könnyű lassan 10 hetes kismamának a dolga, reggeli hányingerek leküzdése, gyerekekkel időben elindulni a suliban, és még a munkahelyen is meg kell felelni az elvárásoknak.  Na de nem panaszkodom.  A legjobban annak örülök ,hogy úgy néz ki a fiam végre kezdi magát jól érezni az iskolában. Az osztálytársaival nehezen jött ki, sok a fiú az osztályban és ez konfliktusokhoz vezet. Mindig mondtam neki,hogy ne törődjön azokkal ,akik bántani akarják.  Játsszon másokkal, olyanokkal akik nem csúfolják, hanem elfogadják. Azért, megjegyzem a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni egymással.  Tegnap kisfiam vicces kedvében volt, környezet órán arról beszélgettek, hogy mi történik a növényekkel , tavasszal. A padtársát szólította fel a tanár néni, és a fiam az súgta a hirtelen szólni sem tudó kisfiúnak, hogy lehullnak a levelek a fákról…..szegényke elkezdte mondani ,hogy lehullnak….aztán mindketten röhögésben törtek ki…szóval a fiamat sem kell félteni!

A címre utalva: Van most orvosom, akihez járok vizsgálatra, de váltani szeretnék.  Az I.számú Nőgyógyászati Klinikán szeretnék orvost találni magamnak. Van valaki aki tudna nekem ajánlani orvost ? Kedves, aranyos , megértő doki bácsit szeretnék…ahogy mindenki J

Sajnos nem tudni mi rejtőzik az emberekben!

Nemrégen nagyon rossz dolog történt velünk.  Kinéztünk egy házat Pest megyében, nagyon szép helyen volt, a ház pedig maga a tökéj.  Alsó szinten egy tágas, fényes nappali, nagy fürdőszoba, konyha. Az emeleten pedig három tágas szoba, a szülői háló az akkora volt, mint a mostani hálónk illetve a nappali egyben, szóval hatalmas és még tartozott hozzá egy gardrób is.  Lent az alsó szinten volt még egy külön szoba is…még nem tudtuk csak a gondolatinkban volt benne, hogy majd a kis jövevény szobája lesz.  Az udvaron volt még egy külön kis ház….

Szóval, ebbe a házba egy szempillantás alatt beleszerettünk.  Elhatároztuk, hogy megszerezzük magunknak!  Szóltunk a szülőknek, hogy ők is nézzék meg. Nekik is nagyon tetszett. A következő lépésben az ügyvédünknek szóltunk már, hogy letennénk a foglalót. Minden simán ment lefoglalóztunk, a következő részletet májusban kellett volna, letenni azért mondom, hogy kellett volna, mert itt jött a bibi!

Az ügyvéd, az összes pénzünket elsikkasztotta (ügyvédi letétbe volt a pénz) a végén pedig fejbe lőtte magát! Mint kiderült rengeteg pénzt sikkasztott másoktól is! Ja és a család barátja volt! De ki tudta volna, hogy mi rejlik az édeskedő ábrázata mögött, ki sejthette volna azt, hogy miben mesterkedik???!!! Senki! Az a legszomorúbb, hogy akiben megbízunk, az szúr hátba!

Most egy ideig nem költözünk, valahogy elment a kedvem az egésztől!

 Ha valaki tudna nekem ötletet adni szép magyar lánynevekből, akkor szívesen várom.

Ez az első blogom itt. Pont a mai napon töltöttem be 9.hetemet.  Közérzetem jó, a reggeli hányinger még megvan , de nem vészes kibírható. A fáradtság az viszont úgy érzem lépten-nyomon leteper, ha lehetne a munkahelyemen is szundítanék egyet, de nem lehet J

Két gyermek édesanyja vagyok, lánykám 10, fiam 8 éves….most jön a kistesójuk.  Mondjuk ,bennem van a félsz, hiszen nyolc éve szültem utoljára az nem most volt.  Kíváncsi vagyok, hogy a testem mennyire felejtette el a dolgokat, ha szerencsém van minden olyan lesz, mint a 2. szülésem volt.   Lánykámmal sokat szenvedtem 12 órát a végén már semennyi erőm sem maradt.  De most ez egy más terhesség új élmények, új küzdelmek . Várom ,hogy kiderüljön fiú lesz –e vagy kislány. Szívem szerint kislánynak drukkolnék , hiszen a tesómnak is kisfia született két éve, most a családban, többségben vannak a fiúk.  Szeretnék neki valami különleges szép nem hétköznapi nevet adni. Majd kiderül ,mit szavaz meg a többség.